Az Alapító: Josef Kentenich atya (1885-1968)

 

 Josef Kentenich atya 1885. november 18-án született a Köln melletti Gymnich-ben. Semmi nem ösztönözte jobban, mint az azon való buzgólkodás, hogy a a világ elismerje Isten létét és figyelembe vegye az ember szabadságát és méltóságát. Máriában, Isten anyjában látta az ember Istenhez fűződő kapcsolatának ősképét. Mindent, amire vállalkozott, az „új”, máriás ember formálása iránti elhivatottságból tett.
Először tanárként és nevelőként dolgozott Vallendar-Schönstattban a pallottinusok diákotthonában. Nem mindennapi bizalmi kapcsolat fűzte őt a diákokhoz, akik átvették tőle a Szűzanya szeretetét és megtanulták Máriát az Istenhez vezető hídként tekinteni.
1914. október 18-a mérföldkő lett Schönstattban. A kor jeleire éberen, Isten különleges akaratára finom hallással kötötte meg Kentenich atya – közösen egy maroknyi gimnazistával - a szeretetszövetséget a Szűzanyával. Ez a kezdete és tartós alapja a világszerte elterjedt Schönstatt-mozgalomnak.
1914 után egyre inkább szélesedett azoknak a köre, akik kapcsolatba kerültek Kentenich atyával. Alapítója lett több közösségnek papok, családok, férfiak, nők és fiatalok számára.
Schönstatt a vallási-hagyományos megújulás kiindulópontjává vált, a kápolna kegyhellyé, melyben rengeteg ember tapasztalja meg Máriában az anyát és a nevelőt.
Itt megkapják:
-         az otthon kegyelmét,
-         a belső átformálódás kegyelmét,
-         az apostolság kegyelmét.
Megtanulnak az élet vizsgáira igent mondani, hiszen azok Isten nevelőeszközei, esélyek a hétköznapok megszentelésére, a másokért való felelősség vállalására.
 Kentenich atya életútját a kereszt fémjelezte. A náciüldöztetések korában több mint három évnyi fogságot és koncentrációs tábort szenvedett végig, 1951-től 1965-ig egyházi döntés választotta el művétől. Krisztus  személyes követésének ezen példáját magától értetődőnek tartotta. Számára minden, a kereszt is, Isten irgalmas atyai szeretetének kifejező eszköze volt, s ezt a szeretetet hirdette állandóan ő maga is sokak atyjaként.
A II. vatikáni zsinat bezárása után VI. Pál pápa audiencián fogadta, s elismerését fejezte ki iránta és műve iránt. Kentenich atya újra az egyház rendelkezésére bocsátotta önmagát és a schönstatti művet.
 1968. szeptember 15-én, vasárnap, Mária hét fájdalmának ünnepén, közvetlenül a szentmise bemutatása után adta vissza életét Isten kezébe. A szentség állapotában halt meg.
1975 február 10-én nyitották meg Josef Kentenich atya boldoggá avatási perét. Évente ezrek keresik fel utolsó nyughelyét a Szentháromság templomban a Schönstatt hegyen. Bizalommal viszik oda kéréseiket, illetve köszöneteiket a kapott segítségért.


Többet Kentenich atyáról: kentenich.schoenstatt.hu