18 éven felüliek tábora, 2008.
2008. július 4-e és 6-a között egy csodás hétvégét tölthettünk el Óbudaváron. A „csodás” jelző persze nagyon szubjektív, mégis, az általam hallott visszajelzések egyértelműen indokolják.
A hétvégét Gertrud-Maria nővér tartotta, akinek nagyon nagy köszönettel tartozunk, amiért kicsit fáradtan is szakított ránk időt két családhét között.
Az alábbiakban három résztvevő beszámolóját olvashatjátok. (Ezúton is köszönöm nekik, hogy megírták!) Reméljük, nemsokára képekkel is tudunk majd szolgálni.
1. A nővért azt hiszem nem kell bemutatnom. Egyszerűen fantasztikus. Kedves, figyelmes, türelmes és fáradhatatlan. Kitartóan és örömmel tanulja a magyar nyelvet, és minden segítséget szívesen fogad. Mindenkihez van egy kedves szava, gondunkat, bajunkat meghallgatja és aztán a szentélybe viszi a Szűzanya elé, fölajánlja a kegyelmi tőkébe.
A lányhétvégén is így történt. Nagyon örültünk neki, hogy a családnapok közepette ránk is szakított időt. Komolyan vett minket. Számomra a legnagyobb élmény (hogy a sok közül kiválasszak egyet) a házaspárok útjának végigjárása volt; lányként. A végéről kezdtük és nem minden állomásnál álltunk meg. A nővér kiválasztotta azokat, amelyek nekünk is szólhatnának, amiről mi is tudunk- esetleg már tapasztalatból- beszélni.
Engem egy mondat ragadott meg nagyon: HŰEK MARADUNK!! De kihez, mihez?? És végigfutott bennem egy hosszú sor: hű maradni Schönstatthoz és a Szűzanyához, barátaimhoz és páromhoz; a hazámhoz; és nem utolsó sorban a szüleimhez..... Azt hiszem, lehetne folytatni a sort. De ez egy nagyon szép mondat és felszólítás is mindenki számára. A fontosságát mindenki átérzi és ehhez kaptunk a hétvégén további instrukciókat.
Lelkiekben megújulva tértem haza és megkaptam azt a "lökést", ami most segít továbbmenni, haladni a Szűzanya vezette úton.
2. Július elején egy nagyon jó és emlékezetes hétvégét töltöttünk Óbudaváron, 17 egyetemista, és most érettségizett nagylánnyal. Nagyon jó volt, hogy újra ilyen sokan voltunk, az egész hangulat a régi sok-sok évvel ezelőtti lánytáborokra emlékeztetett, amikor még mindannyiunkat elhoztak a szüleink... Öröm volt látni a régi arcokat!
A hétvégét Gertrud-Maria nővér tartotta, aki az egyik "legjobbfej" általam ismert Schönstatt-nővér. Eddig is sok szépet-jót hallottam róla, de most meg is győződhettem, hogy tényleg nagyon jól ért az emberekhez, így hozzánk, lányokhoz is! Több előadást, elmélkedést is tartott nekünk. Nekem az tetszett különösen, amikor a
rról volt szó, így, ahogy vagyunk, minden gyengeségünkkel együtt szeret engem a Jóisten, és ÍGY vagyok a kedvenc gondolata. Megérintett még a hivatásról mondott gondolata: van egy hivatásom, amit hogyha én nem csinálok meg, akkor senki más nem fogja! Ezzel a gondolattal nagyon szépen összecsengett a vasárnapi mise prédikációja, amiben a pap arról beszélt, hogy ha én nem lennék a világon, akkor hiányoznék belőle!
Eddig sem tartottam magam egy elveszett és haszontalan embernek, de a hétvégén más megvilágításba került még az élet értelme is egy kicsit.
Jó lesz még sokszor visszagondolni a hétvégére, és az ott elhangzottakra, és újra és újra átgondolni ezeket!
3. Nekem egyáltalán nem volt kedvem menni Óbudavárra, pláne nem aztán lánytáborba, mert nem volt kedvem a lányokhoz, Óbudavárra meg gondolni sem akartam... Aztán mégis hagytam magam rábeszélni, és még több kedvet hozott az, hogy egy kedves lány hozott nekem hálózsákot :) Amikor megérkeztem pánikrohamot kaptam, és csak arra tudtam gondolni hogy hazamegyek, mert nem bírom én ezt sokáig... Aztán csak elkezdődött... És voltak kedves emberek, jóbarátok, jófejek. Mindenből volt. A program jó volt, és tartalmas, és nem sűrű, ami nagyon tetszett. A legjobb az a lapocska volt amit egymásról kellett írni, az nagyon jót tett nekem. Kár, hogy hamarabb el kellett mennem, de errefele ilyen buták a buszok... Szóval én összességében nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, mert sokat jelentett, és jót tett nekem! Köszönöm a szervezőknek, és akik "rábeszéltek" :D