Belenőni Isten oldott, szabad védelmébe
Emilie Engel schönstatti Mária-nővér volt. Sauerlandi családban nőtt fel, majd a Ruhr-vidékre került tanítónőként, ahol szociális elszántsággal tevékenykedett. 1926-ban egyik első tagja lett egy akkoriban teljesen újfajta vallási közösségnek, a schönstatti Mária-nővérek társaságának. Itt nevelési feladatokat látott el, először lelki gondozásban, majd a közösségen belül. Tüdőbajos lett és sok évet töltött szanatóriumban; az operációk, melyek betegségét voltak hivatottak legyőzni, bénulásokat okoztak, melyek végül kerekes székhez kötözték őt, elvesztette beszélő képességét is. 1946-ban, bár egészsége igencsak gyenge lábakon állt, a nyugatnémet tartomány főnöknője lett.Olyan ember volt, aki nem adta fel soha, olyan asszony, akinek életét válságk és lelki szárazságok nehezítették – és ezekben nem tört meg, hanem felnövelte magában a békés, szabad nyugalmat, az oldott felelősségtudatot magáért és másokért, a gyermeki védettséget Istenben. Emilie Engel olyan nő volt, akinek élete tükrözi a képességek és ezek összetörése közti feszültséget, de Emilie Egel aztán Isten szeretetétől saját határainak tudatában lett szabad, erős és boldog.
Élete Kentenich atya szavai szerint Isten irgalmas atyai szeretetének, valamint a schönstatti lelkiség helyességének és használhatóságának bizonysága, hiszen ez a lelkiség képes szabad, erős személyiségek nevelésére. Emilie Engel felmutathatja a mai embernek az olyan szentség eszményét, melynek semmi köze a tökéletességhez, amely a hibákban, szakadásokban és gyengékben nemcsak hogy nem lát hátrányt, de ugródeszkának tekinti ezeket a beteljesedett és gyümölcsöző élethez, a „végtelenül irgalmas atyai szeretet” megtapasztalásához.
Forrás: www.schoenstatt.de